A kanadai Touchstones Nelson múzeum rangos nemzetközi pályázatán
nagyon jól szerepel egy magyar építész, Edelmann Dóra pályaműve. A
szakmai zsűri tegnap hozta meg hivatalos döntését, náluk nem ért dobogós
helyezést Dóra munkája. A közönség azonban rajong a fiatal magyar hölgy
kuckójáért, szoros csatában az első helyen áll jelenleg a
közönségszavazáson. Nézze meg ön is a terveket és szavazzon itt.
Értesítettek már?
Igen..Mondjuk úgy, a közönségdíj még hátravan.
Kifejtenéd bővebben?
A szakmai zsűri tegnap hozta meg a döntését. Nem vagyok a dobogósok
között, de a közönségdíj még hátra van, ott jelenleg az első helyen
állok, igaz, alig pár szavazatnyi különbséggel..
A szakmai grémium nem csak építészeti szempontok alapján hozta meg
döntését. Az első helyezett munkája alapján is érzékelhető: az
emberközpontúság nagyon fontos ezen a kanadai pályázaton és idézőjelesen
egy háziasszony kockás papírra vetett tervei is megnyerhetik a
versenyt.
Mi volt a pályázat fő célja?
A kanadai Touchtones Nelson Művészeti és Történeti Múzeum írta ki a
nemzetközi dizájn és tervpályázatot azzal a céllal, hogy a résztvevők
bruttó tíz négyzetméter alapterületű ház terveit nyújtsák be.
Olyan házikók terveit várták, amelyek környezetbarát anyagokból
készülnek, energiatakarékosak és lehetőség szerint a világon bárhol
megépíthetőek legyenek.
A miniépítkezés egy új irányzat a környezetbarát építkezésben. Eddig
főleg az építőanyagokkal és az energiával spóroltak, mostanság új
irányzatként egyre több helyen előtérbe kerül a términimalizálás.
Mennyire érvényesítetted a zöld gondolatot a pályamunkádban?
A kiírásban a négy fő szempont egyike volt a környezetbarát épület
létrehozása, igyekeztem ezt száz százalékban megvalósítani. Az épületem
teljes mértékben helyi hulladékból és természetes anyagokból készül. A
különlegesebb anyagok közül egy olajos tartályhenger van az épület
közepén, erre terveztem a napelemeket.
Újdonságként
szerepel az is, hogy a ház burkolatát képező hengert helyi
hulladékokkal (kólásüveg, műanyagkupak, faforgács) töltenénk meg, melyek
kiváló hőszigetelést biztosítanak.
Mivel foglalkozol akkor, amikor éppen nem tíz négyzetméteres kuckót tervezel?
Akkor
nagyobbakat… Építőmérnök vagyok, ezen belül nincs igazán fő profilom.
Eddig a legkisebb saját tervezésű lakásom ötven négyzetméteres volt,
ezen kívül lakásfelújításokkal és ipari épületek, bevásárlóközpontok
tervezésénél is közreműködtem.
Jövő héten rendezik meg a Zöld építészeti napok konferenciát. Te
hogy látod az építészet fejlődését a következő évtizedben? Mennyire
kerül előtérbe az energiahatékony épületépítés és felújítás?
Évtizedekkel ezelőtt új irányzatként jelent meg a modernizmus az
építészetben, gondoljunk csak Le Corbusier munkásságára. Ott kezdődött
el igazán a funcionális tervezés, a szűkebb tereket részesítették
előnyben. Ennek a mozgalomnak azonban volt egy hátulütője: az emberek
térérzetének nem feleltek meg a szűk belső terek és az alacsony
belmagasság, így az általuk tervezett, építészetileg híres épületek nagy
százaléka kihasználatlan, mert az emberekben klausztrofóbiás reakciókat
váltanak ki.
Biztosan nem a términimalizálás a jövő építészetének útja, az
energiahatékonyság és a zöld gondolat érvényesítése azonban már most is a
legfőbb szempontok között szerepel.
Magyarországi tapasztalataim alapján a megrendelőknek nagyon fontos
mennyibe kerül az épület fenntartása, azonban kevesen tudnak olyan
energiahatékony rendszerre áldozni -sajnos-, amely csak ötven év múlva
térülne meg. Hiába szimpatizálnak sokan a passzív házak gondolatával,
jelenleg még nagyon drágák ezek a rendszerek.
Talán a ránk jellemző szokások is szerepet játszanak az anyagi korlátok
felállításakor. Mintha itthon kötelező lenne nagy családi házat építeni…
Gondolkoznak a családi házat építők, hogy a hőszigetelés, a megújuló
energiaforrás telepítése nagyon fontos dolog, de a ház mérete nálunk
továbbra is státuszszimbólum maradt. Hiába tudnánk 110 négyzetméteren is
elegánsan kialakítani az általuk igényelt tereket, a megrendelők
többsége ragaszkodik a 150 négyzetméterhez. Ennek nyílván
többletköltsége van a beruházásban és az energiaigényben is.
Ha az ausztrál ingatlanhirdetéseket nézzük, akkor ott a családi házakat
szobaszám alapján és nem négyzetméter szerint hirdetik. Nálunk még a
négyzetméterre vetített „kivagyiság” a divat, elképzelhető, az új fajta
gondolkodás lassabban érkezik meg hozzánk.
Japán hirdetéseket alapul véve az általad tervezett kuckó majdhogynem kúriának számítana…
Ha már Japán szóba került, elmondom: a Solaris 10 nevű pályázatom
továbbfejlesztett (egy hengerrel bővítettem az épületet) változata múlt
héten utazott ki Tokióba, november végén egy egyetemi kiállítás keretein
belül mutatják be. Ha nem is vevők a terveimre, figyelemfelkeltésnek
mindenképpen alkalmas.
Például Kanadában jobbak az esélyek arra, hogy valaki egy ilyen kis
alapterületű ház terveit megvásárolja, az ottani törvények értelmében
ugyanis a tíz négyzetméteres, vagy annál kisebb alapterületű épületekre
nem kell építési engedélyt váltani.
HírExtra
Kommentáld!