Sugárzások a lakótérben
Ionizáló sugárzások

Mit mond a tudomány a lakásainkban, munkahelyeinken előforduló sugárzásokról?

 

Sugárvédelmi szempontból a sugárzásokat feloszthatjuk ún. ionizáló és nem ionizáló sugárzásokra.

Az ionizáló sugárzások

Az ionizáló sugárzások a velük kölcsönhatásba kerülő anyagokat úgy roncsolják, hogy abban elektromos töltéssel rendelkező részeket keltenek. (A semleges molekulákat, atomokat pozitív ionokra és negatív elektronokra szakítják szét.) Ilyen a radioaktív és a röntgensugárzás.








A nemionizáló sugárzások

A nemionizáló sugárzások energiája az előzőnél kisebb, ezért ezek nem képesek ezt a hatást kiváltani. Ezek közé tartoznak a rádió- és mikrohullámok, az alacsony frekvenciájú elektromágneses terek. Elektromos háztartási eszközeink többnyire ebbe a csoportba tartozó sugárzást bocsátanak ki, talán egyetlen kivétel a katódsugárcsöves TV, ahol a képernyőhöz közel mérhető gyenge röntgensugárzás is.

A lakókörnyezetünkben előforduló nemionizáló sugárzások biológiai-egészségügyi hatása sokkal kisebb mértékű és bizonytalan (lásd. pl. a mobiltelefonokkal kapcsolatos ellentmondó kutatási eredményeket) mint az ionizáló sugárzásoké. Ezért, itt most csak az ionizáló sugárzásokkal foglalkozunk.

A természetes eredetű sugárzást szokás kozmikus eredetűre és földkérgi eredetűre osztani.
A kozmikus sugárzás jelentősége a lakótérben kisebb, mivel a téglából, betonból készült épületek a külső sugárzást hatékonyan árnyékolják. Könnyűszerkezetes házaknál ez az árnyékolás kisebb mértékű.

A földkérgi eredetű sugárzás forrásai a talajban, kőzetekben előforduló természetes radioaktív elemek, elsősorban az urán (238U), a tórium (232Th) és a kálium (40K) radioaktív izotópok, ill. az első kettő bomlási sorában előforduló elemek. Ezekből több-kevesebb az építőanyagokban is megtalálható, ezeknek tulajdonítható az épületeken belüli sugárzás (gamma-dózis) zöme. (Ez, az ún. gamma-sugárzás elektromágneses sugárzás, akárcsak a rádióhullámok vagy a fény, de a frekvenciája nagyobb ezeknél, és így az energiája is.)

Nem veszélyes, de vannak kivételek

Az építőanyagok radioaktivitása (radionuklid tartalma) hatóságilag szabályozott, tehát nem haladhat meg egy adott értéket. A természetes radioaktív elemek mennyisége a könnyűszerkezetes házaknál a legkisebb, a téglánál kicsit magasabb mint a betonnál, a legmagasabb a vályognál. De általában az építőanyagoktól származó (gamma) sugárzás ritkán haladja meg azt a szintet, amit a sugárvédelmi szakemberek már veszélyesnek ítélnek.

Kivételt jelent, ha az épületbe az előírásokat meghaladó mértékű radioaktivitású anyagot visznek be. Ilyenre volt példa, amikor egy elveszett sugárforrást a hulladékvassal együtt véletlenül beolvasztottak, és a szennyezett vasból készült vasbetont használták építkezésre.

Miért veszélyes a salak és a radongáz?

Hazánkban a szénsalakok alkalmazása jelenthet kisebb gondot. Régóta ismert, hogy egyes itthon bányászott szenek radioaktivitása (elsősorban 226Ra koncentrációja) jelentősen meghaladja a világátlagot. Az ezek elégetése során keletkező salakban a radioaktív komponensek még jobban feldúsulnak. A salakot gyakran használták építőipari segédanyagként.

Mivel jó a hőszigetelő-képessége, előszeretettel alkalmazták töltő-, és szigetelőanyagként a padló alatt, födémben és a szintek között. A magasabb radioaktív-anyag koncentrációja miatt ezekben az épületekben az átlagnál jelentősen magasabb lehet a radioaktív sugárzás mértéke. (Ezt az ún. külső gamma dózis teljesítménnyel jellemzik.) Ez nyilván megnöveli az ilyen épületekben tartózkodók által kapott sugárdózist. Éppen ezért az ilyen salakok felhasználását egy 1960-as minisztériumi rendelet külön tiltotta, de ennek ellenére ezután is sok helyen alkalmazták. (A salakok, és az ezt tartalmazó épületek radiológiai szempontból történő vizsgálatával a Pannon Egyetemen (régebben Veszprémi Egyetem) foglalkoztak részletesebben.)

Valójában ez, a külső gamma-dózis még a salakot tartalmazó épületeknél sem jelent önmagában akkora többletterhelést, ami miatt különösebben aggódni kellene. Viszont a salakból kiszabaduló radioaktív radongáz (222Rn), már figyelemre méltó dózisokat eredményezhet.

Folytatjuk

Dr. Németh Csaba